Nyomot hagyni magunk után, tisztelni a kézzel készített tárgyakat, számot vetni a múltunkkal – ezek a gondolatok roppant fontosak Jánosnak, aki önkéntes elvonulásban él a társadalom tekintetének elérésén kívül. Reneszánsz mesterember, aki restaurál, intarziás bútort épít, különleges képkereteket készít, valaha régiségkereskedő volt, bolondja a festészetnek, folyékonyan beszél, olvas németül és angolul. Vajon mi az oka annak, hogy ez a szellemileg aktív férfi ennyire elzárkózik mindenkitől, mi húzódik meg a személyisége mélyén, a távoli múltjában, ami miatt remeteségre kárhoztatta magát?

Leaving a mark, respecting handmade objects, coming to terms with our past – these are ideas that are very important to János, who lives in voluntary solitude, out of society’s sight. He’s a Renaissance-type craftsman who restores inlaid furniture, and makes unique picture frames. He’s also a former antiques dealer who is an obsessive painting enthusiast and fluent in German and English. What is it about this mentally active man that makes him so withdrawn from everyone, what lies deep in his personality, in his distant past, that condemns him to seclusion?